Azzal kezdem, hogy ebben a részben is a véleményemet írom le. És ha ez a vélemény részben, vagy egészben megegyezik a valósággal, arról nem tehetek.
Eredetileg a biztosítókról akartam írni a IV. részben, de kénytelen vagyok a kamatparitásról írni, és kénytelen vagyok újra a kockázatkezelést is elővenni.
Van egy devizás érdekvédelmi szervezet, amelyik mindenkinél okosabbnak képzeli magát.
A pénzügyi törvényszerűségeket könnyedén, megfordítják . Ha ők akarják, a folyók felfelé folynak, a földobott kövek felfelé esnek, – legalább is ők így képzelik. Ha valamiért az az érdekük, hogy a Föld lapos legyen, akár amellett is kiállnak.
Ez az érdekvédő szervezet a Bankcsapda. Nem tenném a tűzbe a kezemet értük…
Én most itt megkérdezem a Bankcsapdát, hogy hallottak-e már kamatparitásról?
A kamatparitás lényege, hogy egy adott deviza egy másik devizához való erősödését ellensúlyozza az erősödő deviza kamatának arányos csökkenése. Ennek hosszabb távon így kell lennie a pénzügyi törvények szerint, hiszen tartósan “nincs ingyenebéd” pénzügyi téren sem.
Ennek a kamatparitásnak az a következménye, hogy kellően hosszú időtávon nincs különbség abban, hogy valaki milyen devizában adósodik el, mert ha  alacsony kamatú devizában,  például svájci frankban, akkor a többlet tőketörlesztés miatt ugyanannyi terhet jelent majd neki a kölcsön teljes visszafizetése, mintha forintban vette volna fel a kölcsönt.  (Itt jegyzem meg, hogy jelenleg még mindig sokkal jobban járnának az adósok, ha ténylegesen svájci frank állt volna a kölcsönök forrásoldalán. Majd azt is elmondom, hogy miért .)
Már jó ideje érvényben van Kúria jogegységi határozata, mely  kimondta, hogy az ügyfelek az alacsonyabb kamatért cserébe vállalták az árfolyam-kockázatot.
De gondoljuk csak meg, hiszen a kamatparitás törvényszerűsége miatt ugyanúgy kell járnia  az adósnak, mintha forintban adósodott volna el.
Most emlékezzünk arra, hogy miért nem adtak a bankok az ügyfeleknek forintkölcsönt? Azért, mert az ügyfél annak nem bírta volna fizetni a törlesztő részleteit. De  láttuk, hogy kamatparitás miatt hosszú távon a svájci frankban nyilvántartott kölcsön után is legalább annyit kell az adósnak fizetni. Itt érhető tetten  a szándékos banki megtévesztés és csalás!
Dr. Kriston István ügyvéd a kamatparitás tárgyában levelet írt a Kúriának, de vajon milyen hatása lesz, e levélnek?
Hiszen a Kúria olyan bírókból áll,  akik  matematikából az első általánostól, a bírói szakvizsga letételéig felmentést kaptak.
A Kúria Polgári Kollégiumát vezető Wellmann György matematikai alulképzettségéről már  legendák keringenek.
Az ő tudatlansága azért tragikus, mert ő hagyja jóvá a jogegységi határozatokat. (Pénzügyi analfabéta  és az adósok kárára elfogult ember.)
Az adósok annak idején nem tudhatták, hogy bár van árfolyam- és kamatkockázat, ezek eltörpülnek a Wellmann-kockázathoz képest.
( Majd később elmondom, hogyan kell a Wellmann-kockázatot kezelni.)
Most hadd térjek rá a deviza árfolyam-kockázatának kezelésére.
Gondolkodjunk… Ha egy pénzintézet egy trendszerűen erősödő deviza árfolyam-emelkedésének kockázatát  akarja kezelni, akkor az vajon mennyibe kerül?
Pontosan annyiba, mint amennyi a trendszerű árfolyam-emelkedés, mert ellenkező esetben a kockázatkezelőt vesztesség éri.
És mert ez az árfolyam-emelkedés a trendből nagy valószínűséggel kiszámítható, így a kockázatkezelés költsége is kiszámítható.
A kettő megegyezik. Tehát az árfolyam-kockázatot nem érdemes kezelni.
A bankoknak egyébként nem kellett árfolyam-kockázatot kezelniük, mert az árfolyam-emelkedést  kiegyenlítette  a kamatcsökkenés.
Persze, ha nem csaltak volna a bankok a kamattal .
És megvan a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem engedett az állam a bankok ellen folytatott és megnyert kamatperbe adósokat  beavatkozni.  Azért, mert az állam által tisztességesnek ítélt és a bíróság által jóváhagyott kamat  is messze meghaladta a devizára jellemző kamatot.
De ennek az az oka, hogy forint állt a kölcsönök forrásoldalán.
És mint már korábban is említettem,  ha valóban deviza állt volna a kölcsönök mögött, akkor sokkal jobban kellett volna járniuk az adósoknak. (Majd elmondom, hogy miért.)
(Folytatom.)