Kaptam a mobilomra egy nem várt hívást. Egy nagyon határozott, szinte már parancsoló női hang arra próbált rávenni, hogy kérjek időpontot egészségügyi állapot kivizsgálásra. 
Ezt a kivizsgálást  egy magáncég végzi a VI. kerületben és az 50 perces  kivizsgálás  most teljesen ingyenes az uniós támogatásnak köszönhetően. 
Én azért ilyen szempontból már "öreg róka" vagyok, pontosan tudom, semmi sincs ingyen, még az egérfogóban lévő sajt sem.
Szóval igen hamar gyanút fogtam, és több kérdést is feltettem. 

- A vizsgálat nincs összekapcsolva  termékbemutatóval? 
- Nem, ez semmilyen kötelezettséggel nem jár. 
- Ez nem olyan vizsgálat, ahol az emberre rámondják, hogy rákos, valójában persze nem? De a hamis rákdiagnózis hatására szélesre nyílik a pénztárcája..
- Nem, ez nem olyan. 
- Mindig gyanús, amikor felhívnak nagyon jövedelmező pénzügyi ajánlatokkal. Olyankor megkérdezem, hogy miért nekem akarja átadni a nagy üzletet  és miért nem tartja meg magának?
- Elmondom, hogy én már átestem azon a vizsgálaton, amit  önnek ajánlok. 
- Nemrég volt hír, hogy a Honvéd kórházba bekerülő sürgős betegek a folyosón több óra várakozás után ellátatlanul haltak meg. A betegekre nincs pénz, erre van?
- Az az állami egészségügy. Ez pedig magán.
 - Miért engem hívtak fel?
- A listát, amit kaptam, rajta van az ön neve is.
- Nos  milyen időpontra jelentkezik? 
- Nem jelentkezem. Lehetőséget adok másoknak, hogy kivizsgáltassák magukat. Lehet, hogy nagy lehetőséget szalasztok el, de ebben nem vagyok biztos. 
- Akkor további szép napot kívánok.
- Én is viszont. 

A telefont nem nyomtam ki, gondoltam, a hívó majd megszakítja a hívást. De nem... Hallottam a telefonban a  dohogását. Hogy ő mindent elmondott, mindent megpróbált stb...  nem magában beszélt, - a beszűrődő zajok szerint több nő között ült. 
Ha most valaki azt gondolja, hogy nekem némi paranoiám van, akkor az a válaszom, hogy cseppet sem ok nélkül. 
A következő részben az okokról  írok.