Magyarországon ahhoz szoktak az emberek, hogy piócaként rájuk tapadó biztosítási ügynökök ráveszik őket különböző biztosítások megkötésére, aztán ha bekövetkezik valamilyen káresemény, akkor a biztosító mindenféle kifogást talál, amire hivatkozva mégsem fizet kártérítést.
A  globális piacra fellépő hatalmas nemzetközi  biztosítók esetében azonban  ez nem így van.
Ezek a biztosítók általában szoktak fizetni.
A nemfizetés egyébként is rossz taktika, mert a nemfizető biztosítóktól elpártolnak az ügyfelek.
A biztosítók vezető munkatársainak premizálása attól függ, hogy tudják-e növelni az adott biztosító ügyfélkörét, mert a biztosítók növekedni akarnak.
Ezért a vezetők  arra ösztökélik a beosztottakat, és üzletkötőiket, hogy minél több új ügyféllel minél nagyobb értékben kössenek biztosításokat.
Az üzletkötők, tanácsadók és ügynökök természetesen igyekeznek, hiszen minden általuk megkötött biztosítás után komoly jutalékot kapnak.
Ez a konzervatív magyar piacon, és a liberalizált amerikai piacon is így van.
A továbbiakban azonban  rendkívül komoly eltérés van.
Magyarországon érvényes  az úgy nevezett káron szerzés tilalma , ami azt jelenti, hogy a kárt szenvedett ügyfél a kártérítés után sem kerülhet jobb anyagi helyzetbe, mint amilyenben  a kár bekövetkezése előtt volt.
Ezért anyagi kárra csak egyetlen biztosítást lehet kötni, és kár bekövetkezése esetén a kapott kártérítés nem lehet több, mint a tényleges kár.
Amerikában a liberalizált biztosítási piacon ezzel szemben nem érvényes a káron szerzés tilalma.
Ugyanarra  az anyagi kockázatra több biztosítást lehet kötni,  sőt az így megkötött biztosítások  eladhatók, a pénzügyi piacon.
Tehát ha bekövetkezik a káresemény, a biztosító a kedvezményezetteknek  összességében  a kárérték többszörösét kifizetik kártérítésként.
Ha a szabályosan megkötött biztosítások esetén a kártérítések kifizetése miatt csődbe menne a biztosító, akkor  mind Magyarországon, mind Amerikában segít az állam. Azaz, azok az adófizetők lesznek kénytelenek a biztosítót megsegíteni, akiknek  az egész ügyhöz semmi közük nincs.
Vagyis az amerikai biztosítók emberei a biztos jutalékért ész nélkül kötötték a biztosításokat, majd a bekövetkező vesztességet mások fizették meg.
Ezt használták ki a bankok, amikor a  deviza nyilvántartású kölcsönöket bebiztosították a liberalizált nemzetközi biztosító társaságoknál.