A Wellmann György kollégium vezető nevéhez köthető jogsértő kúriai jogegységi határozatok a megtévesztett adósok számára hagynak egy kiskaput.
Ez a kiskapu a nem megfelelő tájékoztatás bizonyításának lehetősége.
De nagyon nehéz bizonyítani a nem megfelelő tájékoztatást úgy, hogy a közjegyzői okiratba foglalt szerződésben a devizaárfolyam jelentős mértékű változásának lehetőségére utal a bank.
Igaz, hogy a banki ügyintézők éppen a deviza stabil árfolyamával biztatták az adósokat, ami nyilvánvalóan megtévesztés, de ha az adós a szerződést támadja, akkor az számít, ami a szerződésbe bele van írva.
Az is problémát jelent a nem megfelelő tájékoztatás  bizonyításánál, hogy a bankok a kölcsön kamatát egyoldalúan, önhatalmúlag változtathatták, és ez is bele van írva a szerződésbe.
De most olyan fegyvert adok az adósok kezébe, mellyel egy csapással bizonyítani tudják a nem megfelelő banki tájékoztatást.
A kamatparitás törvényszerűsége ez a fegyver. A kamatparitás törvényszerűsége miatt hosszabb távon ugyanannyiba kerül a kölcsön bármilyen pénznemben is vette fel az adós.
Tehát ha svájci frankban adósodott el  valaki, akkor is annyi lesz számára a kölcsön költsége, mintha forintban adósodott volna el.
Ez így egyetlen egy szerződésben sincs beleírva!
Az  az adós, aki a forintkölcsön feltételeinek nem felelt meg  a bank hitelképességi vizsgálata szerint,  az természetesen a svájci frank kölcsön feltételeinek sem felelt meg !
Tetten érhető, hogy a bank  szándékosan csalt!
De a bank nem csak  csalt, hanem  ráadásként nem megfelelő tájékoztatást nyújtott az adós felé.
Ha megfelelő tájékoztatást nyújtott volna, – azaz  elmondja az adósnak, hogy a svájci frankban nyilvántartott kölcsön is annyiba fog kerülni, mint a forintban nyilvántartott kölcsön,  –  akkor az adósok nem vették volna fel a kölcsönt, hiszen azt nem bírták volna fizetni.
Amint látható, sikerült megkerülni az árfolyamváltozásra és a kamatváltozásra vonatkozó elégtelen banki  tájékoztatás bizonyításának  problémáját.