Megkerülhetetlen ez a Falus Zsolt (Bankcsapda) .
Nem az én számomra, hanem az Unicredit bank számára, mely beperelte  rágalmazásért, a bank jó hírnevének megsértésért, stb.
A bank töröltette is azt a videó interjút, melyet a HIR TV rögzített, s melyen Falus arról beszélt, hogy a bankok valójában kezelték azt a  kockázatot, amit mégis áthárítottak az adósokra, a devizaalapú és devizanyilvántartású kölcsönök kapcsán.
Az Unicredit bank nagyon komolyan támadt Falusra, azt az ügyvédi irodát bízták meg a Falus elleni perrel, amelyet a mostani igazságügyi miniszter, Trócsányi László alapított és amely mai napig az ő nevét is viseli. 2017. február 17-én bíróság elé rángatják Falust.
Tekintettel arra, hogy a mai magyar viszonyok közepette eszem ágában sincs egy erősebb fél ellen perbe szállni, még akkor sem, ha nekem van igazam, ezért amit ezután fogok írni, az a saját véleményem lesz. Egyébként is ez egy vélemény-blog .
Ha a valóság részben, vagy teljesen megegyezik a véleményemben leírtakkal, arról én nem tehetek.
Tehát Falus több dolgot is állít.  Először azt állítja, hogy volt deviza (forrásoldalon) a kölcsönök mögött.
Aztán azt állítja, hogy törvény kötelezi a bankokat a devizakockázat kezelésére, és végül azt állítja, hogy a bankok ezt a kockázatot kezelték is.
Ez az utolsó állítás az, ami miatt a bank beperelte Falust.
Nézzük sorban, hogy mi az én véleményem minderről.  Szerintem a kölcsönök mögötti forrásoldalon általában nem volt deviza.
Engem igazol a MNB két szakértőjének Mák Istvánnak és Páles Juditnak a tanulmánya. A tanulmány szerint a forrásoldali forintot előbb devizára váltották, aztán vissza forintra. Mindez nem valóságosan történt, csak papíron, nyilvántartás szintjén.
A devizára váltásra azért volt szükség, hogy meg lehessen állapítani mennyi devizatartozás hárul  a megtévesztett adósra.
És még egy nagyon fontos okból szükség volt a devizanyilvántartásra, de azt később mondom.
Nos, ha a forrásoldalon forint volt, akkor azt hiába váltogatják ide-oda, mert végül legalább akkora haszonra kell a banknak szert tennie, mintha egyszerűen (trükkök nélkül) csak forintot adott volna kölcsön.  Ezt igazolja az is, hogy még a  kölcsönök “forintra váltása” előtt bankárok és politikusok azt nyilatkozták, a devizakölcsönt felvevők nem járhatnak jobban, mint a forintkölcsönt felvevők.
De miért nem járhatnak jobban? – kérdezhetitek.  Azért nem, mert  a devizakölcsön mögött is forint áll, és ha a devizaadós jobban járna, az a bank kárára történne.
Persze az ellen nem emelt szót sem politikus, sem bankár, hogy a devizaadós rosszabbul járhasson.
És a devizaadós, aki nem tudott időben kimenekülni a csapdából, rosszabbul is járt.
A bankok azt csinálták, hogy az adósok felé érvényesítették a deviza árfolyam-emelkedését, ugyanakkor nem érvényesítették a deviza kamatcsökkenését.
A 2014-es, állami kényszerrel végrehajtott “forintosítás” előtt egy CHF nyilvántartású kölcsön kamata  9 százalék feletti volt.
Közvetlenül a “forintosítás” után, ez 4,5  százalékra csökkent.
Tehát  a forinthoz képest mintegy  kétszeres volt a kamat nagysága, pedig a tényleges CHF forrású fogyasztói kölcsönök kamata akkor   1 százalék alatti volt, Svájcban.
Az Orbán kormány ugyan hozott egy egy jogszabályt, amellyel a bankokat a jogtalanul felszámított kamat visszafizetésére kötelezte,  de már maga a jogszabály is hibás volt, mert a bankokat az elszámolás során nem  a  tisztességes kamat felszámítására   (1 százalék körüli) kényszerítette, hanem annál sokkal nagyobbat engedett meg – ami persze az adós kárát jelentette .
Így  amikor a bank a jogszabály kényszeréből kifolyólag állítólag tisztességesen elszámolt az adóssal, még akkor is tisztességtelen többletet tartott meg, az adós kárára.  (Falus szerint a bank ebből a többletből kezelte a kölcsön  kockázatát.)
De kérdés, hogy volt-e egyáltalán kockázat, amit a bank kezelni kényszerült?
Nos, szerintem forint forrású, forintban folyósított és forintban törlesztett  kölcsönnek nincs deviza árfolyam-kockázata. (Ha van, akkor az nem kölcsön.) Nemlétező deviza kockázatot  pedig kezelni sem kellett. (Folytatom…)