Hamarosan leírom a devizás csalás problémájának végleges megoldását, de ahhoz, hogy a megkárosított, kirabolt vétlen emberek lelkileg és szellemileg kellően eltökéltek legyenek a végrehajtáshoz,  fel kell ébredniük, érteniük kell, hogy mi történt. 
Még mindig tömegek járnak tévutakon, láthatatlan "háttérhatalmat"  átkozva, közben mindenüket elveszítik, és még esélyük sincs, hogy valaha, valaki igazságot fog szolgáltatni  nekik.   
 Hogy ekkora kárt tudott okozni a vétlen embereknek ez a csalás, abban komoly részük van a hamis érdekvédőknek. 
A hamis érdekvédő módszere az, hogy  kiáll, vitatkozik és érvel a károsultak mellett, de a legfontosabb, hogy nem a megoldáshoz vezeti a  károsultakat, hanem félre. 
Pár éve hunyt el egy szimpatikus ember, bizonyos dr Makkos Albert. 
Emlékszem, hogy könyvet is írt a devizadósok számára - "Devizahiteled van? Kezedben a megoldás!"- címmel.
Bevallom, én nem olvastam a könyvet. Megnéztem azonban Makkos több előadását az interneten. 
Arra emlékszem, hogy diagramokkal bizonygatta, miszerint a devizakölcsön visszafizethetetlen.
Ugyanis, Makkos szerint  nagyobb mértékben emelkedik a kölcsön törlesztő részlete, mint az adós fizetése, és egy idő után a törlesztő részlet több lesz, mint a teljes fizetés. 
Aki  hallott már  a kamatparitás törvényszerűségéről, az mindjárt látja, hogy Makkos állítása  nagy szamárság. 
Hogy mégis miért ezzel etette a  szerencsétlen adósokat? 
Szerintem azért, hogy ezzel  az "egyre emelkedő törlesztő részlet"  állítással elfedjen két alapvető banki csalást. 
Egyrészt azt takarta el, hogy a kölcsön felvételekor a forint 42 százalékosan túlértékelt volt, és ezért gyengült ugrásszerűen a forint, - Makkos logikája szerint a forint a későbbiekben is ilyen nagy ütemben fog gyengülni. 
Másrészt azt a tényt takarta el Makkos, hogy a törlesztőrészlet mértének emelése még a forintgyengülés figyelembevételével is jogsértően magas volt. 
 Ugyanis a bankok kamatot is emeltek, éppen akkor, amikor a kamat a pénzpiacon töredékére csökkent. Azóta kiderült, hogy a jogos nagyságú kamatot  5-10-szeresen  meghaladó nagyságú  kamatból a bankok biztosítást kötöttek a kölcsön bedőlése esetére, ugyanakkor a jogtalanul magas kamatkövetelés az adós fizetésképtelenségét, és így a kölcsön bedőlését eredményezte. 
Makkosnak volt még egy másik félrevezetése is, amikor szintén az általa tartott előadáson bizonygatta, hogy  devizakölcsönök mögött  pénzcsere swap állt.
Nos, akár még állhatott is, de az adós számára ez érdektelen.
Az adós ugyanis devizaként viselkedő forintkölcsönre írt alá szerződést.
Swap-ról egy szó sem esik a szerződésekben így ha volt is swap, a bank nem terhelheti annak költségeit az adósra. 
De hadd említsem meg az  un. "felsőbb szempont" kifejezést. (A "felsőbb szempont" elvét szokták a legfelsőbb bíróság  bírái alkalmazni akkor, amikor alapelvek alapján tesznek igazságot.)
A "felsőbb szempont" elve alapján már azt sem kell vizsgálni, hogy a kölcsönügyletben volt-e deviza, vagy nem, volt-e swap, vagy nem. 
(Majd a következő posztokban elmondom, hogy mit kell vizsgálni.) 
Makkos arra próbálta rávenni az adósokat, hogy menjenek és cseréljék a devizakölcsönüket forintban nyilvántartott forintkölcsönre.
A bankok egy ilyen csere esetén nagyon megkopasztották az adósokat,  - akiknek ezután sokkal nagyobb lett a törlesztő részlet, - vagy a bankok egyáltalán nem is engedték a cserét. 
És itt Makkos Albert segítsége véget ért. Legfeljebb széttárta a kezét, hogy ő csak ennyit tudott.