Remélem, aki olvasta az első részt, az meg is értette.
Látni kell, hogy amennyiben a biztosító befektetési alapját kezelő személyek az ügyfél érdekét nézik, és a szükséges tájékoztatást megadják neki, hogy helyes döntést hozhasson, úgy a biztosító csupán néhány százalék díjat vonhat le az ügyféltől, kezelési díjként. Ha azonban az ügyfelet félrevezetik, akkor szinte az összes pénzét meg tudják szerezni.
Ezért az ügyfél pénzét kezelő cégeknek az az érdekük, hogy az ügyfél rossz döntéseket hozzon.
Az egyszerű emberek súlyos tévedésben vannak akkor, amikor ilyen cégekre bízzák a pénzüket.
Az a kérdés, hogy ha az ilyen cégek büntetlenül el tudják lopni az ügyfelek pénzét, akkor miért mennek csődbe?
A Quaestor példáján próbálom bemutatni a folyamatokat.
A Quaestor tulajdonosai hamar rájöttek, hogy munkából, nem lehet meggazdagodni, ezért csalni kezdtek.
Az ügyfelek pénzét odakönyvelték, ahová az ügyfél kérte, de a pénzt magasabb hozammal kecsegtető kockázatos üzletekbe fektették, és az így nyert többlet pénzt, eltulajdonították.
Kezdetben, amikor a piacok növekedtek, sokat nyerhettek a kockázatos üzleteken, de aztán váratlan összeomlások voltak a piacokon, - például az 1998-as orosz pénzügyi krízis miatt, - és hatalmas vesztességek keletkeztek. A vesztességeket azonban nem hozták nyilvánosságra, hanem abban bíztak, hogy majd sikerül új, nyereséges üzletekkel visszaszerezni az elveszített pénzt.
Közben újabb ügyfelek is betették pénzüket a céghez, így a cég még több pénzzel spekulálhatott.
De továbbra sem volt minden üzlet nyereséges, és közben a társadalmi elvárások miatt a helyi sportéletet is támogatni kellett. Az egyre nagyobb pénzügyi hiányt úgy próbálták csökkenteni, hogy a reális piaci hozamoknál magasabbat ígérve, magukhoz csábították az ügyfeleket. Ekkor már piramisjátékká alakult a Quaestor , a régi befektetőket az új befektetők pénzből fizették ki.
A cég , állami pénzt, és (szerintem) egyes állami vezetők magánpénzét is kezelte. Őket nem érhette vesztesség, - ők extra hozamot kaptak a pénzükre, a többi befektető pénzéből. Úgy gondolom, hogy például Szijjártó Péter a Quaestorhoz betett pénzéből és annak hozamából vásárolta a Dunakeszin lévő villáját.
A Quaestor tehát igen jó kapcsolatot alakított ki a kormánnyal, így azt hihette, hogy számíthat a kormány segítségére. Amikor már végképp nem tudott ügyfeleinek fizetni, akkor a kormányhoz menekült segítségért.
De a kormány nem vállalta a 200-250 milliárdos hiányt felhalmozó Quaster megmentését, és az csődbe ment. A hatalmas csőd miatt nyomozás indult, melynek során a nyomozást vezető ügyész, (egy fiatal életerős férfi) teljesen váratlanul meghalt, - feltehetően a kormány megbízásából ismeretlen módon megölték, amikor kiderítette a Quaestor és a kormányzó elit közötti kapcsolatot.
A Quaestor csődje miatt hiányzó pénz nagy részét a pénzintézetek által kötelezően létre hozott alapból fedezik, de a hiány jó részét senki nem fogja megfizetni. Így az ügyfelek egy részének senki nem téríti meg a kárát.
Azt tudni kell, hogy a pénzintézetek által létre hozott kártalanítási alap az egyszerű emberek pénze , mert a pénzintézetek minden fizetési kötelezettségüket, költségüket, tovább hárítják ügyfeleikre. Ha a kormány pénzügyi segítséggel megmentette volna a Quaestort, akkor az adófizetők pénzéből tette volna, hiszen a kormánynak csak a polgáraitól van pénze.
Tehát minden esetben a vétlen polgárok fizetnek.
Végül, - a mindenkori kormányok felelőssége, hogy ilyen megtörténhetett, mert csak a kormányok jogosultak arra, hogy a pénzügyi cégeket ellenőrizzék.
Akik úgy gondolják, hogy Magyarország a csalók és tolvajok paradicsoma, azokkal egyetértek.