A valakik által aljas módon kitörölt korábbi hírszerzős blogom egyik legfontosabb posztját sikerült megtalálnom egy internetes portálon. Az akkori link már nem él, de azért másoltam be, mert azt bizonyítja, hogy 2011-ben született ez az írás. Következik :

bankar.blog.hirszerzo.hu/2011/11/02/gorbacsov-zsenialis-felismerese/

Gorbacsov zseniális felismerése
2011. november 02., 12:20
Szerző: bankár

Állítólag főtitkár korában, (a volt Szovjetunió leghatalmasabb embereként) maga Mihail Gorbacsov mesélte ezt a viccet egy nyugat-európai politikusnak.
- A moszkvai Vörös téren téli hidegben már két napja állnak sorban az emberek, hogy kenyeret vehessenek.
Ahogy ott állnak, egy feldühödött férfi azt kiáltja : – Ez így nem mehet tovább! Megyek, és megölöm Gorbacsovot! – azzal elrohan. Fél nap múlva a férfi visszatér, közben a sor alig haladt előre.
- Na, megölted ? – kérdezik az emberek .
- Áááá… az nem olyan egyszerű. Ott még ennél is nagyobb sor van.

A világ azt gondolta, hogy a Szovjetunió, és ezzel együtt a világszocializmus véglegesen összeomlott. De ez tévedés.
Gorbacsov rájött arra, hogy Lenin, történelmileg túl korán hozta létre a szocializmust. Állítólag Marx valami olyasmit írt annak idején, hogy a szocializmus a gazdaságilag legerősebb, legfejlettebb országban fog először kialakulni. Lenin zsenialitása és egyben tévedése is abban állt, hogy ő létre tudta hozni a gazdaságilag nem legfejlettebb és nem legerősebb országban is .
Ha megvizsgáljuk, a világtörténelem nagy társadalmi változásait, azt látjuk, hogy tartós változás akkor állt be, amikor a létrejövő új rendszer hatékonyabban termelt, nagyobb volt a társadalmi bázisa, vagyis, amikor tartósan nagyobb erőknek állt érdekében az új rendszer létrejötte, és fennmaradása, mint annak elutasítása. A Lenin által létrehozott szocializmus – úgy tűnik- megelőzte történelmi szükségszerűségének korát. 
Ez egyáltalán nem egyedi eset a történelem folyamán . Egy példa erre a Spartacus féle rabszolgalázadás, mely a rabszolgaság eltörléséért harcolt . Egy ideig sikeres volt ez a harc, aztán elbukott. Jó pár évszázaddal később azonban mégis megszűnt a rabszolgatartás, hogy helyét a hatékonyabb feudalizmus vegye át . A rabszolgaság megszűnéséhez szükség volt arra a pár évszázadra. Ez idő alatt jött létre az a változást támogató új, nagyobb erő, mely a rabszolgaság megszűnését visszafordíthatatlanná tette. ( Az USA késői rabszolgatartása ne tévesszen meg senkit.)
Hasonló példa lehet a magyar történelemből a Dózsa György féle jobbágyfelkelés is, mely a jobbágyság eltörlését akarta elérni.
De térjünk vissza az eredeti témához. Gorbacsov úgy okoskodott annak idején, hogy vissza kell térni a kapitalizmushoz, mert egyelőre az lényegesen hatékonyabban termelt, mint a szocializmus. A fejlett kapitalista országokban az emberek sokkal magasabb életszínvonalon éltek, mint akár a legfejlettebb szocialista országban. A trend abba az irányba mutatott, hogy az életszinvonalbeli különbségek tovább fognak nőni. Amiben az is szerepet játszott, hogy a szocialista táborban már nem nőtt, hanem inkább csökkent az életminőség. Egyértelmű volt, hogy a szocializmus teljes térnyeréséhez még nem érettek meg a társadalmi, gazdasági viszonyok. Gorbacsov tehát a lehető legkisebb áldozattal át akarta vezetni a szocialista tábort a kapitalizmusba. (Talán ezt nevezte ő ” peresztrojkának”.) Az egyelőre jóval hatékonyabb és eredményesebb kapitalizmus segítségével akarta fejleszteni a volt szocialista tábor országait.
Így akart eljutni arra a fejlettségi szintre, ahol a kapitalizmus már saját maga gátjává válik, - ahogy Marx írta, – a saját sírásójává .
Mi fogja jellemezni ezt a fejlettségi szintet? A teljesség igénye nélkül néhány alapvető jellemzőt mondok.
A termelés a gépesítésnek, automatizálásnak, stb. köszönhetően annyira hatékony lesz, hogy az emberiség kisebb része fogja megtermelni az egész emberiség számára szükséges javakat.
Akinek lesz munkája, az jó fizetést kap, de a nagyon hatékony termelés miatt így is nagyon ki lesz zsákmányolva.
Az emberek nagyobb tömege munka nélkül, segélyen fog tengődni, és esélye sem lesz, hogy munkához és magasabb jövedelemhez jusson. A segélyt az állam fogja adni, a munkával rendelkező “szerencsések” adójából. Ez az a helyzet, amikor sem, a munkás, sem a munkanélküli nem lesz elégedett a sorsával. Talán ez lesz a kapitalizmus számára a végső pillanat…